2017. február 12., vasárnap

Az én kamera evolúcióm

... avagy új játékos a pályán


Persze, hogy nem gondoltam volna anno, jó harmincöt évvel ezelőtt, mikor az első fényképezőgépem, egy Cмена 8M (ejtsd Szmena 8M) típusú szovjet masinát a kezembe vehettem, hogy 2017-ben egy telefonnal keresem majd a fotótémákat. Hogyan is gondolhattam volna, hisz telefonunk sem volt akkor, még vezetékes sem, a mobilt meg fel sem találták...

De még egy évvel ezelőtt sem hittem volna, hogy a fényképezésben egy okostelefon fog újabb lökést adni nekem. Pedig így történt. Hosszas tépelődés után messze a pszichés árküszöböm fölött vásároltam egy Huawei P9-es telefont, melyet két Leica kamerával szereltek fel, színes és monokróm szenzorral, meg még ezernyi jóval. 

Kezemben tartva ezt a multifunkcionális eszközt, eltűnődtem a múlton. Íme az én kamera evolúcióm: tehát minden a híres Szmena 8M-mel kezdődött, majd jött egy Zenit TTL fényképező, még mindig a Szovjetunióból. Majd következett egy nyugati - akarom mondani távol-keleti - Nikon tükörreflexes gép (bár előtte volt még tán egy kis Kodak kompakt is, ki emlékszik arra már). Az "F elfelejtettem hányassal" véget is ért a hagyományos filmes korszak!
Digitálisként egy kis Fuji debütált nálam, majd egy Nikon Coolpix 990-nel tértem vissza az egyik szekértáborba, hogy hamarosan jöjjön a hűtlenség korszaka: Canonra váltottam. A tükörreflexes érának egy Samsung NX 3000-es MILC gép vetett véget, mely sok örömet okozott nekem az elmúlt két évben.

Aztán hánytam okot, vetettem érveket, és magamon is csodálkozva most egy P9-est kezdtem el nyűni. Egy telefont!!! :-o Ami mindig kéznél van...



Ja, azért azt a Zenit TTL-es gépet még mindig visszasírom...

Végül hadd mutassak be pár fekete-fehér fotót az első P9-es felvételek közül (nagyításokért kattints a képre)!

Telefonon szelfi

Labdára várva

Befőttes üvegek a reggeli fényben

Virág szolárium
Két dimenzió az élet

Legeslegvégül annak, akit illet: ha nagyon kell, maradt itthon még egy komolyabb, cserélhető objektíves gép is azért... :-P