2011. december 30., péntek

Adólottó

Rút idők járnak manapság kis hazánkra. A hajdani Pannon Puma mára már jobbára csak Balkáni Boxzsák: rajtunk gyakorolják a hitelminősítő intézetek a sorozást, a jobb horgot, és csupán idő kérdése, mikor esik be a bal csapott.

Rembrandt után szabadon » 
Eközben pártunk, de főképp kormányunk és hős vezére nem kevésbé hősebb szárnysegédjeivel naphosszat azon brénsztormingol, hogyan vezethetné tiszta vizekre országunk hajóját a világon legjobban valamiért minket megrázó gazdasági válság háborgó tengeréről.
A nagy stratéga nem lacafacázik, azonnal dönt:
- Pénz kell, adó meg nadrágszíj - ez végül is mind egy dolog, de épp ebben rejlik a gondolat nagysága, no meg így mindenki érti körülötte. S aztán még egy technikai tanács pluszban:
- Mivel szociálisan érzékenyek vagyunk - ezt nem mindenki érti körülötte -, ezért először is: a magunkfajtákat ne nagyon gazdasági megszorítgassuk, mert erre aztán tényleg érzékenyek vagyunk - és ezt megint mindenki értette. – Másodszor: a dézsmákat úgy kell kivetni, hogy lehetőleg ne egyszerre fájjon mindenkinek, mint pl. az a fránya ÁFA-emelés (na jó, egyszer-kétszer az is elmegy, hadd érlelődjön a magyarban a közösségi szellem), hanem sorban a társadalom másik-másik 10%-át kell megcéloznunk, a maradék 90 meg majd örül, hogy amazok is döglődnek.
Így találták ki azt, hogy egyszer adózzanak az autósok, másszor a kutyások, harmadszor meg akinek tehene van, a kisvállalkozók, kétkezi munkások meg aztán főképp, azok fejős tehenek amúgy is, ők nehogy kimaradjanak. Ha házad van, akkor azért, ha hajléktalan vagy, azért, ha tanulsz, azért, ha nyugdíjas vagy azért, ha dolgozol... na ebből van egyre kevesebb.

Végül aztán elfogynak az ötletek. Valaki még bedobja majd, hogy a biciklisekre is ki kellene vetni az általános autópálya használati díjat, de az utolsó pillanatban rájönnek, hogy talán ez már tényleg kicsapná a biztosítékot Brüsszelben - mert rajtunk biz' azért még át lehetne verni ezt is...
És ekkor, mikor a kifacsart kormánypárti agyak neuronjai reményvesztett magányukban saját kajmán-szigeteki bankszámlájukra gondolva próbálnak erőt meríteni a fiskális csata folytatásához, mikor a legkisebb pártkatona legkisebb fiának jövőképe, mit az amerikai egyetemi évekről szőtt, a méla, tehetetlen apátiában épp foszladozni kezdene, mikor országunk hajóján a lékek betapaszthatatlan lyukká állnának össze, ekkor jövök én! Jövök, és bedobom az ötletem: adólottó!

A rendes lottót mindenki ismeri. 1957 óta játszhatjuk, 90 számból ötöt kell megjelölni, ha kettőt eltaláltunk, már nyertünk, mind az öttel pedig kaszáltunk, bár ez utóbbira elég ritkán kerül sor. Mondjuk az ötösre elég kicsi is ez esélyünk, 1:43.949.268-hoz.
Na, az adólottó sokkal jobb. Eleve 1:10 millióhoz az esély a nyerésre, hisz Magyarország teljes lakossága részt venne benne. Alanyi jogon, kötelezően. Sorsolást itt is hetente tartanánk, de a várható sikerre való tekintettel be lehetne sűríteni. A sorsolásban a társadalombiztosítási azonosítók vennének részt, amelyek közül a nyerteseket egy számítógép húzná ki, abba ugye nem lehet belenyúlni, mint egy sorsolási gömbbe.
Itt is öt nyereményosztály lenne, hasonlóan az ötös lottóhoz, és az 1-esek itt sem nyernének semmit. A kirótt nyeremények a következők lennének:
  • 2-esek: 10.000 Ft,
  • 3-asok: 100.000 Ft,
  • 4-esek: 1.000.000 Ft adó azonnali befizetése az államkasszába.
  • És a főnyeremény: teljes vagyonelkobzás!
Természetesen nem várnánk heteket, hogy valaki elvigye a főnyereményt, mint ez a Szerencsejáték Zrt-nél dívik, itt bizony minden héten lenne nyertes. A négyesből 100, a hármasból 1.000, a kettesből 10.000. Még az 1-esből is kihúznánk 100.000-et, hogy minél szélesebb néprétegek érezzék meg a játék ízét. A nyereményeket bármelyik postahivatalban, vagy lottózóban le lehetne róni, a nagyobb összegű befizetésekkel, ingatlanátírásokkal, aranyórák leadásával kapcsolatban pedig az adóhivatal megyei kirendeltségei állnának rendelkezésünkre.
Mivel azonban nem mindenki szereti a szerencsejátékokat, esetleg fél attól, hogy függővé válhat, ebből is ki lehetne végleg szállni, mondjuk hetente egy kettes áráért.

Közkinccsé tettem tehát az ötletem, remélem hasznára válik a társadalomnak. A sarokszámokhoz nem ragaszkodom, csak egy dolgot kérek, én és családom hadd mentesüljünk a részvétel alól.



2011. december 24., szombat

Karácsonyi üdvözlet

Minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyt
és sikerekben gazdag új évet kívánok!



Erre a linkre kattintva a normál, szöveges verzió lesz olvasható.



2011. december 20., kedd

Mozaikkép búcsúajándékba 2.

Egyszer már írtam egy mozaikképről, amelyiket egyik kedves barátnőm távozó főnöke részére készítettem, és úgy néz ki, az idő ismétli önmagát. Most megint hasonló okból kellett fotómozaikot szerkesztenem.
A főkép Szeged nevezetessége, a Dóm lett, hogy az alkotás a messzi országba távozó vezetőt mindig emlékeztesse dél-alföldi kollégáira. A kis képek pedig autók, hogy azt se felejtse el, mivel is foglalkozott ő itt Magyarországon.

Íme a nagyítható verzió:




2011. december 7., szerda

Skót juhász mozaikképen

A hóban ácsorgó skót juhászról, Liziről klasszikus mozaikképet készítettem, fotómozaik készítő programmal. A mozaik alapját itt 1000 db téli fotó adta. Az elkészült képbe természetesen belejavítottam, kiemelve a kutyát, a színeket rajta élénkebbé téve, illetve köré egy halvány fényudvart varázsolva. A háttérel viszont épp ellenkezőleg jártam el, a színeket téliesebbé változtattam, kékebbé tompítottam. A végeredmény így szebb lett, mint a gépi változat. :-)



Természetesen nem áll mindig 1000 kép a rendelkezésre, ekkor sem kell lemondani a mozaikkép lehetőségéről, csak más technikát kell alkalmazni. Tekintse meg weboldalam, hátha Ön is kedvet kap egy mozaikképhez.