2011. szeptember 27., kedd

Skizofrén merengő az interneten

- egy troll monológja -


- Kitaláltam, hogy ma is hsz-elgetek egy kicsit. Csak az a baj, nem tudom, hogy mihez szóljak hozzá. Valami olyat kellene keresnem, amihez nagyon értek. Bár aránylag mindenhez nagyon értek... És jó sok lájkot kellene kapnom a többiektől. Mondjuk az se baj, ha utálnak, mert magamnak tetszeni fogok, mint mindig. És sok lájkot is fogok rá nyomni. Mint mindig. Ha kell, még regizek is egy párat. De tényleg, mihez szóljak hozzá? Te mit hsz-elnél?
- Hogy én? Engem kérdezel?
- Hát kit kérdeznék, te vagy itt velem, mindig.
- Én nem akarok hsz-elni. Ma nem.
- De ha megkérnélek? Neked mindig van valami jó kis riposztod.
- Volna most is, ám akkor azt én írnám, és nem te.
- Jó, akkor írd te, az én nevemben. Megadom a jelszavam, beléphetsz vele.
- Oké, megírom, de akkor adsz majd rá egy tetsziket?
- Ne hülyéskedj, a saját hsz-emre?! Hát tuti! Megy a lájki!
- Én meg tuti, hogy lehurrogom majd...
- Mi van??? Akkor téged kitiltatunk!
- Figyu, őt ki kérdezte?
- Senki, de mindig beledumál. Persze sose szól hozzá semmihez, de az észt nekünk, azt tudja osztani.
- Igazad van, zárassuk ki most, aztán kezd el írni a hsz-ünket.
- Mindjárt, ne sürgess már... Nem értem, miért kekeckedik folyton velünk?
- Mert unalmasok vagytok, sablonosak, ugyanazt nyomjátok egyfolytában. Néha már össze is lehet titetek keverni.
- Mi legalább hsz-elünk...
- Én is csinálnám, ha hagynátok rá egy kis időt...
- Mennyi idő kellene?
- Már nem sok, épp kezd összeállni a szöveg.
- A szöveg?
- Ja, egy komolyabb blogbejegyzés...
- Blogbejegyzés?! Na persze! Miért nem hsz?
- Meg komolyabb?! Hallod? Jó duma, dehát az nem mi vagyunk!
- Dehogynem, mi az is vagyunk. Hadd írjam meg, majd sietek. És akkor nem is fogom lehurrogni. Ti meg hsz-elhetitek holnap.
- Rendben, akkor próbáld meg. Kell a jelszavam?
- Nem, már megvan. A múltkor ideadtad, mikor egyszer én hsz-eltem egy hsz-ünket.
- Nem igaz! Az te voltál?... Te meg odaadtad neki is a jelszavunkat? Ez már egy kész kupleráj. Irogatjuk egymás helyett a hsz-eket, saját magunknak. Őszintén mondom, kezdek megzavarodni.
- Az jó, már azt hittem, csak én, de így sokkal könnyebb elviselni. Közösen.
- Ja, végtére is ez itt egy közösségi oldal...
- Melyik?
- Hogyhogy melyik? Hát ahol most vagyunk éppen.
- Érdekes. Én azt hittem, ez itt csak az enyém...

- Jenő, szakadj már el a számítógéptől, kész a vacsora!