2011. február 24., csütörtök

Meghasonlás

Látod, ember? Küzdöttél hiába,
Bíztál Isten adott szavába'.
Az élet már csak ilyen, most már te is tudod
Kis harcok, nagy pénzek,
Nagy csaták, csorgó vérek.
A gazt egyszer hasba minek rugod?!
Hazugul hörög, hogy hagyd,
Elfordulsz, s ujja már húzza a ravaszt.
Tépd ki tövestől, égesd el írmagját,
Pusztítsd el mindenét,
Mert az idő halad, eltelik néhány év,
S helyébe' találod örjöngő fiát.
Csak így élhetsz ezen a földön.
Tégy félre mindent, mit hazádban erkölcsnek hívtak,
Állj te is azok közé, kik csalnak!
Ölj te is bátran, ezt itt nem büntetik,
Csak élvezik.
Igen, tudom, te nem ilyen vagy,
Én kérlek, hidd el,
Nekem is jobban tetszik az Ember,
Az ember, aki él,
S nem gyilkol,
Ki gondolkodik, s tiszta álmait váltja valóra,
Nem húz elméket karóba.
Aki védi a gyengét, pajzsot tart fölé,
Támad gonoszt,
És igazat oszt.
Te ilyen vagy, erős és bátor,
De belőled kellene százszor
Ennyi, vagy ezerszer, s még,
Az mind nem elég.
Űznétek a vad hunyászt,
Kit előbb láttál többet is,
Azokat, kik az arannyal élnek,
Kezükben tőr, zsebükben méreg.
Megvesznek mindent, velőt, agyat,
S mi jó falat,
Fetrengenek a nap alatt.
Vért isznak veretes kupából,
Gigákon folyik a veres bor.
Csont, hús? Dögivel akad ott,
Hol ily sok a halott.
Nézd, amott szemgolyót esznek,
Minő aroma a gyilkos nyelvnek.
No lám, hisz ez a barátom szive,
Ide vele, izibe!
Oh, ez aztán a lakoma,
S mi utána jön: csoda.
Buja kéjjel mennek tusra
A női lábak magasba rúgva.
Mily gyönyör ez a testnek,
Ki meri mondani, hogy ne így éljek?!
Ja, te szólsz hozzám, hős vitéz?
Végülis ma győztél, s neked ez nem elég?
Kelj fel, vidd el jutalmad, a királynőt,
Megérdemled őt!
Mi?! Hogy az előbb nem így beszéltem?
Egye fene! Másképp véltem.
Nem vagyok bolond,
Nekem nem elég az, mi gondolat,
Az csak a gond.
Ah, tiszta álmok!
Csörgő pénzért mindent megváltok.
Enyém lesz az egész világ,
Elém hasal ember, állat, fa és virág.
Imádom a tiltott mámort,
Mit egy szép hölgy magán hord.
Kezem a lágy lankák ívét követi,
Lábam táncot jár,
A Halál magára vár,
A kaszát szögre veti,
Ő is jön a bálba
Tálakra hágva,
Ízleli azt,
Mit munkája mulaszt.
Te még nem mentél el, Hérosz?
Itt fekszel, hol nincs jó, csak rossz?
Úgy tudom, te a jó bajnoka vagy,
Igazság, szeretet, áldás: ezek csak szavak.
Mondottam ember: ölj, s aztán,
Ha teli az erszény, bízva bízzál!


2011. február 23., szerda

Mozaikkép búcsúajándékba

Jó két hete írtam már a mozaikképekről, most csak egy rövid bejegyzést teszek.

Egyik kedves ismerősöm ajándékozási gondban volt. Imádott főnökük továbbállt a cégtől, s munkatársaival szerették volna meglepni valami frappáns búcsúajándékkal.

A netet böngészgette, s közben az én weboldalam is, ahol megakadt a szeme a mozaikképeken. És jött az ötlet: mivel főnökük egy vidám ember - nevében is :-) - mi lenne, ha a céges fotókból összeállítanánk egy mozaikképet, amely egy smiley-t ad ki. Így is lett:


Egy nagyobb felbontású verzió itt megtekinthető, illetve korábbi blogbejegyzésem is arról, hogyan készül egy mozaikkép.

Egy újabb búcsúajándék történetét, s magát a képet itt találhatja meg.

Ha szeretne Ön is egy mozaikképet rendelje meg weboldalamon!


2011. február 22., kedd

A hivatalnokné verse

Lágyan csordogál az esti szél
Messzire már a márvány tél,
Napos partokon sebesen utazunk,
Eszünk, iszunk, dalolva vigadunk.
Gondom nincs, élek vidáman,
Úrnő vagyok én e világban.
Hatalmam nagy, mindenki tőlem retteg,
Férjem a Hivatalnok Herceg!
Megkapok mindent, kaviárt habzsolok,
Át életeken könnyen gázolok,
Kezem vérben fürdik
Velőt nyelek,
Minden kínt, mi mást nevel
Én élvezek.
Én mondom a törvényt, az egy igazt,
Előnyben a gazdag, s az ki gaz!
Micsoda boldogság e földi kéj,
Hol vágyam csak tetőzi a buja éj!

Lágyan csordogál az esti szél...
Bolond az, ki nem így él!


2011. február 18., péntek

Bál vörösben

Ma is készítettem egy képet, elloptam egy kis időt a munkámtól... Csak Béla meg ne tudja, tartozom neki egy prospektus tervezettel. No mindegy, majd a hétvégén megcsinálom.

Szóval, a szomszéd leányzó bálba ment. Öltözködés, az utolsó igazítás közben sebtében készült róla egy fotó, ez itt jobbra. Nem a legjobb, sőt... de hát ez van. A bálon biztos készültek jobbak is, csak azok épp nincsenek kéznél.

Aztán képnézegetés közben előkerült egy ezer éves CD, amire még a dia képeimet szkennelték, ha jól emlékszem, Szentendrén. Anno elég messzire kellett utazni azért, hogy fotóinkat digitalizáljuk. Ma már ez csak emlék...
Ezen a CD-n javarészt egy tanulmányi kiránduláson készült fényképek vannak. A nagy alföldi pusztaságba ment ki a kis csapat, hogy darvakat figyeljen meg egy szikes tónál. Az alábbi kép a rejteküket adó nádast ábrázolja.


Nem is tudom, honnan jött az ötlet, de jött, és a nádas átfordult pirosba, épp úgy, ahogy a szomszéd lány kiegészítői is. A bőre szürreálisan porcelános lett, szeme, arca kapott egy kis sminket. Így született meg ez a digitális festmény, melyről egy nagyobb változat itt megtekinthető.




2011. február 14., hétfő

Peregnek a napok

Peregnek a napok. Egyik a másik után. Hétfőn már várom a pénteket, mint a fáradt úszó a fordulónál a túlpartot, aki tudja, hogy még menni kell, nincs meg a napi adag. Hát nekem sincs meg. S az én égi edzőm azt se mondta, mennyit ússzak. Csak nyomom, egyiket a másik után. Dög unalmas tud lenni. Néha a víz változik ugyan, hol hidegebb, hol langyosabb talán, ám a gőztől szinte sose látok. Két oldalt bólyasor, forduló rendre, egy kis pihenés a medence végén, aztán gyerünk, vissza. Olykor-olykor egy ismeretlen úszósapka siklik szemben, majd el, s a pára fojtogat tovább.

De végülis szeretek úszni, és pálya is jutott... manapság ez is valami. Szeretem a vizet is, de jobb volna egy tó, vagy egy tenger partján belé lógatni a lábam, és csak annyit úszni, amennyit én akarok.

És van kikért úsznom, akikért egyáltalán úszom. Ők az életem. Szeretet és felelősség, hogy egyszer ők is útra keljenek. És van egy társam, akivel ezt megoszthatom. Ő a szerelmem.

S közben úszom, úszom számolatlan a hosszakat, fejemben Ixion és Xenosz együtt úsznak velem, játszunk egy sort, ők mint két delfin fickándoznak önfeledten, én húzok kettőt, egy labda röppen, én húzok megint... csak a gőz gomolyog körülöttem, kartempó újra, majd láb, egy kis levegő... és nekem úsznom kell tovább, egyik faltól a másikig. Oda, vissza. Ma és holnap.


2011. február 12., szombat

Vad, neszező szerelem



Ha a fákat szél cibálja,
s leveleik vad táncot rezegnek,
az erdő együtt azt susogja:
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!


Ha a felhőket vihar tereli,
s a vízcseppek esőnek erednek,
lent a földön azt kopogják ők is:
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!


Ha a vihart villám zabolázza,
s az ég oszlopai belérecsegnek ,
azt mennydörgik mindenütt:
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!


És ha két karomban tudlak,
s a fényét érzem szemednek,
azt harsogja minden nesz köröttem:
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!


2011. február 10., csütörtök

2011. február 9., szerda

Egy hajnali álom után...

Álmomban, kínomban
két lány közt hányódtam.
Bármerre fordultam,
egyre csak kínlódtam.

Jobb felöl egyikük,
bal felöl másikuk,
osztoztam őrajtuk,
átkot szórt két szemük.

Hiába kínlódtam,
hiába hányódtam,
ezen az éjjelen
magamban maradtam.


2011. február 8., kedd

Dimenziók

Ez itt egy pont, csak hogy lásd, hogyan néz ki. Ha kellően kicsi, mint valójában, akkor nincs kiterjedése, tehát nem is létezik. Vannak emberek, akik ilyenek. Aprócska pontok, bármily nagy bunkók is. Számomra nem léteznek.

Ez meg itt egy szakasz, egy egyenes része: jobbra-balra. 1 dimenzió. Sokmindenkinek ez is elég. Ez a két irány. Nem is érdekli őket más. Ki erre, ki arra, aztán középen találkoznak, olykor. Fontosabbak egymásnak, mint bárki más a térben. De meg kell értenünk őket, 1 dimenzióban élnek, egyszerűen nem látnak túl azon.


Ez itt a síknak egy metszete - szemléltetésképp -, a 2 dimenziónak. Ez már elég majd' mindenkinek, az átlag nem is nagyon szeret kinőni belőle. Fölösleges is lenne. Simán ellavírozhatsz itt egy életen keresztül. És egy gonddal kevesebb. Ugye te érted, miről beszélek? Akkor gyere tovább velem.


Ez itt egy téglatest, a 3 dimenziós tér szelete. Boldog, aki ezt a világot ki tudja tölteni. Tele van szabadsággal. Néha azonban át kell kelned sivár síkokon. Máskor meg egyenesek döfködnek feléd. Ilyenkor úgy érzed magad, mint bűvészinas a kardokkal átszúrt varázsdobozban. Várod az utolsót, behúzott hassal. Mind közül mégis itt a legjobb.

Van aztán a 4. dimenzió. Mondják. Állítólag csak Albert Einstein, meg Steven Hawking, s rajtuk kívül még páran tudják ezt elképzelni. Ezért le se rajzolom. Sokan állítják, hogy voltak ott. Ne higgy nekik. Csak ha már te is voltál.


S vannak még a párhuzamos dimenziók. Azok adnak ízt a létnek. Olyasmik, mint ezek, csak ott lehet mást csinálni. Igazából csak mást lehet csinálni, ugyanezt nem érdemes. Ha egyszer ugyanolyanok lesznek, mint ezek, akkor már nem is lesznek párhuzamosak. Ugyanazok lesznek. Annak meg nincs értelme.


2011. február 7., hétfő

Ezer lelkem

Ezer lelkem ezer vad ló
Ezer pusztán át vágtató

Ezer lelkem ezer szerelem
Ezer gyönyör mosolya kell nekem

Ezer lelkem ezer vihar
Ezer villáma fákat csavar

Ezer lelkem ezeregy vágy
Ezer forró ölelő ágy

Ezer a lelkem, egy életem
Ezer fájdalom, egy a halálom
Ezer pillanat, ezer év
Kit keresek, nem jön még.


2011. február 6., vasárnap

Hogyan készül egy mozaikkép ajándékba?

Ajándékozni öröm, de kitalálni, hogy mit adjunk annak, akit legjobban szeretünk, vagy épp annak, akinek muszáj, mert tőle függ az előléptetésünk... Hát, az már nem olyan egyszerű. Volt már parfüm (persze nem is tetszett neki az illata), nyakkendő, pénztárca, vicces bigyó, szimplán csak egy csokor virág, de most már valami személyes kellene.

Ideális választás lehet a legközelebbi alkalomra egy mozaikkép. Egyedi és személyes. A kép alanya viszontlátja magát egy alkotás fő motívumaként, ugyanakkor elbogarászhat a háttérben is, a kis képek között.

Egy mozaikkép több módon készíthető. Vannak letölthető programok, amelyik elvégzik helyettünk a munkát. Bekérik a főképet, aztán a több száz, esetleg ezer háttérképet, hogy jól tudják összeállítani a nagy fotó színei szerint a mozaikot. Esetleg dolgozhatnak előre összeállított galériákból is, mely galériák különböző témák szerint vannak csoportosítva - pl. virágok, állatok, épületek, stb. Ez utóbbi esetben a háttér természetesen nem lesz személyes. Szóval, több-kevesebb bíbelődés, és már nyomtathatjuk is az ajándékot. Persze arra figyelni kell, hogy ezek a mozaikok A/4-es méretben általában nem lesznek élvezhetőek, A/3-as, de inkább még valami nagyobb a megfelelő méret.

A másik módszer, ha egy képszerkesztő szoftvert hívunk segítségül. Én is ezt szoktam tenni. Van egy saját eljárásom, ha mozaikkép készítésére kérnek fel. Ennek egyik fő jellegzetessége, hogy már 50-60 háttérkép is elegendő a megfelelő hatás eléréséhez. Persze, ha több van, az se gond, de ennyit könnyű összeszedni a nyaralásról készült albumból, esetleg a kis gyerek első évéből, vagy épp a netről valami nekünk tetsző témában. Több száz már gondot okozhat.
A háttérképeknek nem is muszáj jó felbontásúaknak lenniük, hisz úgyis csak piciben látszanak majd, kb. 2 cm-es méretben. Arra esetleg érdemes odafigyelni, hogy ezek a fotók különböző tartalmúak, színűek, tónusúak legyenek. Ha sok a hasonló kép közöttük, ez rontja majd a mozaikhatást.
A főkép kiválasztásánál lényeges kritérium, hogy annak lehetőleg egy központi alakja, motívuma legyen. Ha ez a kép nagyon tagolt, a végeredményen nem fog jól érvényesülni a fotó témája.

Egy példán keresztül mutatom be az alkotás folyamatát. Csinos megrendelőm kívánsága az volt, hogy az ő fotójából elkészített mozaik alapmintázata motorokból tevődjön össze, párja legnagyobb örömére. Így az egyszerre gyönyörködhet két szerelmében. :-)



Az eredeti fotó A mozaik minta, motorokból A kész mozaikkép

Ennél a képnél egy aprócska trükk még, hogy az arcnál a mozaikrácsot sűrűbbre vettem, annak részletgazdagsága miatt. A kép többi részén viszont hagytam nagyobbra, mert úgy meg a motorok jobban kivehetőek. Egy jobb felbontású végeredmény itt megtekinthető.

Ha tetszik az ötlet, kérem tekintse meg weboldalam, ide töltöttem fel mintákat, vagy vegye fel velem a kapcsolatot, szívesen segítek Önnek tanácsaimmal. Amennyiben meghagyja kapcsolati adatait, megkeresem Önt, és megbeszélhetjük az esetleges rendelés illetve a szállítás további részleteit.

Ha szeretne Ön is egy mozaikképet rendelje meg weboldalamon!


2011. február 4., péntek

Egy boldog nap végére

Mint az utolsó vadász a Földön,
Kinek nincs ereje, hogy újratöltsön,
Aki azt hiszi, nincs már több vad,
S szeme egyen mégis megakad...

Mint egy végtelen vízfolyás,
Mely nem reméli, hogy tengert lát,
Aki előtt már nincs semmi cél,
S ekkor egy óceánba ér...

Mint egy szúrós szemű szellő,
Ha a sivár pusztaságon felnő,
S nem talált még magának gátat,
De most egy erdőt megcibálhat...

Vagy mint egy lüktető érzés,
Melynek eddig nem jutott rés,
Hogy elöntse a testet,
Ám most egy embert megremegtet...

Oly boldog voltam én ezen a napon.


2011. február 3., csütörtök

Hogyan segítettem leelőzni Kimi Räikkönent?

Már gyerekkoromtól kezdve szeretek minden sportot, párat közülük magam is űztem, a többit meg néztem a tévén. Mind közül kedvencem volt a tenisz a pályán és a képernyő előtt is. Emlékszem még a nagy csatákra Ivan Lendl és John McEnroe között, s ugyanígy a nőknél Chris Evertre és Martina Navratilovára. Régi szép idők...

És emlékeztem egy riporterre, Andrew Franklre, de hogy magyarul mondjuk - hisz ő az, csak épp 56-ban Angliába emigrált -, Frankl Andrásra. Jónéhány mérkőzésen keresztül tudhattunk meg tőle érdekes öltözői híreket Wimbledonból, vagy épp fontos információkat közvetlen a paddockból, ha másik szerelmét, a Forma 1-et közvetítette. Mindig élvezettel hallgattam. (Az igazat megvallva, akkoriban úgy éreztem, kicsit elnyomják őt, nagyobb teret kellett volna neki adni. Szerintem a "hivatalos" magyar sportközvetítők irígyek voltak rá, de lehet, hogy ez csak nekem jött le így.)

Teltek az évek, a nagy tenisz nemzedék visszavonult, és én Frankl Andrásról sem hallottam tovább. Eltűnt. Legalábbis nekem.

Aztán jött egy telefon a semmiből:
- Helló, Zsolty vagyok. Te foglalkozol könyvek szerkesztésével? - vágott rögtön a dolgok közepébe.
- Igen, de miről lenne szó? - kérdeztem vissza, s közben fogalmam sem volt ki ez a figura.
- Üzemeltetek egy Forma 1-ről szóló weboldalt, és a Frankl Andrásnak kellene kiadni egy könyvet.

Mi van?! - mondom magamban, mert letaglózott a meglepetések sorozata. Először is, poros kis városunkban van valaki, aki egy országos F1-es oldalt visz? Azt hittem rálátok a helyi webes piacra, ám ezek szerint messze nem. Mi lehet még itt?! De várjunk csak! Frankl Andrásnak kell könyvet kiadni? Gyerekkorom kedvenc riporterének? Mi ez, kandi kamera?

A kedélyek lassan lecsitultak, mindenre fény derült. Sehol egy kamera, minden igaz. Pár nap, és együtt dolgozhattam Andrással! Ő San Franciscóban, mi Vásárhelyen. Neten keresztül kommunikáltunk, András írta a fejezeteket, Zsolty rendezte a szöveget és a képeket, én tördeltem, szerkesztettem a borító és a belső oldalak grafikáját, a kész anyagot pedig adtam le a nyomdának. Pár hónap alatt elkészültünk a könyvvel, majd az ünnepélyes átadón találkozhattam is Andrással. Ez 2003-ban volt.

A munka után útjaink elváltak, emailben köszöntöttük csupán egymást az ünnepek alkalmával. Öt év múlva, 2008. májusában jött Zsolty a hírrel:
- András folytatja a könyvét, újból összeáll a csapat!

Újabb könyv, újabb internetes háromszög. Ezúttal azonban András kétszer is ellátogatott Vásárhelyre. Másodjára nálunk is ebédelt, rá két napra meg a monacói herceggel!!! Közvetlenségével, jó értelemben vett egyszerűségével feleségemet is levette a lábáról. Mindig örömmel emlékezünk arra délutánra.

No, de nem fényezem tovább Andrást, aki ismeri, tudja miről beszélek. Ezt a blogbejegyzést második könyvének - a "Száguldás a Forma 1-ben és azon túl" címűnek - borítója végett indítottam el.

Sokat tipródtunk, mi is legyen rajta, vegyük alapul az elsőt, vagy legyen valami teljesen más? Végül ez utóbbi mellett döntöttünk.
András több képet küldött át San Franciscóból, mi meg itt Zsoltyval rakosgattuk. Az egyiken épp egy 500 lóerős Lamborghini Gallardót vezetett. Kérdem, nem lehetne ezt berakni az F1-es autók közé, mintha ott vezetne közöttük? A feldobott ötletre jött a kérés:
- Meg tudnád, Ervin azt oldani, hogy Monacóban vezessek, megelőzve Kimit, hátul meg Lewis kullogjon?
Ja, hát persze - motyogom magamban, de nincs olyan képünk, amin Hamilton épp Räikkönen mögött van egy kanyarban, és előttük annyi hely, hogy András is odaférjen! Elindult a kutató munka, s mint kiderült, a következőkből kellett dolgoznunk:
1. András fotója ugye adott,
2. hál' Istennek van egy Kimis képünk is alapnak,
3. Lewis-ról viszont egy sincs a megfelelő szögből, csapattársáról ellenben, Heikki Kovalainenről van egy használható.


Szóval ezek az összetevők. Először is Heikki sisakját cseréljük már ki Lewis-éra, mert a sasszemű rajongók tuti egyből kiszúrják a hibát. Ugyanez igaz a kocsi rajtszámára is. Aztán rakjuk be Kimi mögé az aszfaltra, majd jöhet elébük András. Kész, küldöm is neki.
- Jó lesz, jó lesz, de nem lehetne hátul a reklámot is kicserélni? Tudod, a szponzoráció miatt...
Persze, hogy ki lehetett.


Így készült el a könyv borítója, melyen András a segítségemmel leelőzte Kimi Räikkönent - aki nem mellesleg a könyv előszavát is írta. A kötetet már csak ez utóbbi dolog okán is érdemes elolvasni, no és nem különben András egyedi stílusa, valamint a nem mindennapi élettörténete miatt is.